Az Ózdi Muzeális Gyűjtemény bemutatása

Ózdon 1971-ben hozták létre a Gyártörténeti bemutatót , amely a nagy múltú vasgyártás történetét volt hivatott megjeleníteni. A hosszú évek során, a szorgos gyűjtőmunkának köszönhetően a gyűjtemény fokozatosan bővült a munkások életkörülményeit bemutató tárgyakkal, a város és annak körzetének kultúrtörténeti emlékeivel. 1994-től már kibővült gyűjtőkörrel, Muzeális Gyűjteményként az 1895-ben épített Gyári Iskola műemléki épületében kapott helyet. 2007. július 1-től az Ózdi Művelődési Intézmények tagintézménye.

Városunk elhelyezkedése, természeti és nyersanyagforrása lehetővé tette a vasgyár építésének megkezdését 1846-ban melynek társipara a szénbányászat volt. Az első évtizedek terméke a Cort-féle kavaró és olvasztásos eljárással készült acél volt, amelyet kovácsolással dolgoztak fel készáruvá.

A múzeumban található több makett között látható az első, időrendben a legrégebbi, U alakú épület méretarányos mása. Azt az állapotot mutatja, amikor a komplexum az üzembe helyezésekor állt. A nagy elővigyázatosságot és nehéz fizikai munkát igénylő XIX. századi bányászat technikai adottságait tükrözi a kialakított bányarészlet, amelyet egykori – az ipar által foglalkoztatott ácsok készítettek bemutatás céljából. Itt láthatóak a szénfejtés eszközei, eredeti tárgyak formájában, illetve elhelyezésre kerültek még az ide kapcsolódó társadalmi események alkalmi, uniformizált tárgyai is.

A múzeumban található makettek és diorámák , amelyek különféle munkafolyamatokat jelenítenek meg, egytől egyig az akkori gyári munkások keze munkái, amely egyedülálló gyűjtemény az országban .

1882-ben , a Rima-Murány-Salgótarjáni Vasmű Rt. létrejötte után jelentős fejlesztést hajtottak végre a gyárban, új üzemcsarnokot is építettek. A XIX. század végéről származó eredeti színezett műszaki rajzok és nagyméretű fotók szemléltetik ezt a kort. Betekintést nyújt a kiállítás a vasérc feldolgozás fejlődésébe a bucakemencétől a kohótelepig. Ózdon 1906-1913 között építettek nagyolvasztókat . Az acélműi makettek sorát az 1895-ben üzembe helyezett 25 tonnás Bathó rendszerű, generátorgáz-tüzelésű SM kemence nyitja meg. A gyárban üzemelt hengersorokat makettek mutatják be. Látható az 1895-ben telepített modernizált 1000 mm-es blokk és bugasor, valamint az 1913-ban üzembe helyezett 320 mm-es finomsor működő makettje.
Ide kerültek elhelyezésre a hengerműi késztermékek mintadarabjai is.

1872-ig a gyár nem kapcsolódott az országos vasúti hálózathoz , mindennemű szállítás lovasszekérrel történt. Az akkori állapotot érzékeltető makettek segítségével követhető végig a vasúti szállítás fejlődése, működőképes mozdonymodelltől a fogaskerekű-vasút, terepasztalon kialakított rekonstrukciójáig.

A település történetével foglalkozó kiállítások sorát a nagyszámú régészeti telepet és a környékbeli várakat bemutató anyag nyitja. A négyezer éves centeri ember alakú urna és más leletek mellett a hangonyi pálos-rendi kolostor gótikus ablakív töredéke bizonyítja e vidék több évezredig nyúló települtségét.
Iratmásolatokon, térképeken és régi fotókon keresztül kap az érdeklődő bepillantást az Ózdot alkotó települések múltjába.

Kovács László ásványgyűjteménye többek között Ózd környéke és az Északi-középhegység geológiájába nyújt bepillantást.

Az Ózd környéki iskolák oktatástörténetéből ad ízelítőt a pedagógiatörténeti gyűjtemény . A ma az Ózdi Muzeális Gyűjteménynek otthont adó egykori iskolaépület hírnevét öregbíti az a tény, hogy Magyarországon elsőként itt dolgozták ki a nyolcosztályos alapfokú oktatási rendszert.

Városunkban 1909-től számítjuk a szervezett sportélet megindulását. Közel 100 év eseményeit, eredményeit mutatja be a sporttörténeti kiállítás dokumentumokkal, fotókkal, a sporteszközök, díjjak eredeti tárgyaival.

A XIX. századi paraszti kézműves kultúra emlékei is képviselve vannak, például a gömöri fazekas munkák és a kender feldolgozásához használt eszközkészlet kiállításával. Egyedinek tekinthetőek az erre a vidékre jellemző viselet és bútorzat itt őrzött darabjai. Ilyen a nagy kultúrtörténeti múlttal rendelkező ácsolt láda, vagy a kuriózumnak számító "rengő" is.

  Faggyas István festő- grafikusművész és néprajzi gyűjtő, ló és lovas témájú képei, valamint Kucs Béla szobrászművész alkotásai a képzőművészet iránt érdeklődőknek nyújthat élményt.

Az egykor virágzó ipari társadalom különböző rétegeinek lakás és életkörülményeit, munkakörnyezetét, privát és közösségi luxusszféráját mutatja be a munkáséletmód kiállítás.

A múzeumhoz tartozik a Gyártörténeti Emlékpark , mely a kohászati berendezések szabadtéri bemutatója . Itt eredeti állapotában látható több régi berendezés: gyors-drótsori hengerállvány 1914-ből, Schwarcz-Bauer rendszerű dezintegrátor, Worthington-szivattyú 1895-ből, Kerpely-rendszerű gázfejlesztő generátor 1904-ből, vagy például az 1000 mm nyomtávú gőzmozdony ép szerkocsija 1898-ból. A szabadtéri bemutató legrégebbi berendezése egy hengeresztergapad, amelyen a forrasztóműi hengerek megmunkálását végezték. 1867-ben készült a kieskovai hengerműben.
A 2016. június 13-án megnyitott Ózdi Muzeális Gyűjtemény és Gyártörténeti Emlékpark kialakításának alkalmával átköltözött a múzeum mellé, a régi gyár területére a „skanzen” összes tárgya, hogy ily módon komplex egészként legyen része a megújult intézménynek.

A gyári duda története

A régmúlt gyári emlékeinek egyik legismertebb jelképe a gyári duda „fújása” a XIX. század végétől szabályozta Ózdon a munkásemberek életét, de nem csak a munkások műszakváltását jelezte, hanem az ózdiak is ehhez igazították órájukat, mindennapjaikat.