A gyár létesítésének előzményei a XVI. századra nyúlnak vissza, hiszen Gömör vármegyében már 1585-ben vashámoros céh működött. A reformkor törekvéseinek hatására országunkban is célul tűzték ki a közlekedés és a gépi nagyipar fejlesztését, erre az időre esik a gyár alapítása, mely 1847 végén kezdett termelni.
1. terem:
Rombauer Tivadar, az ózdi vasgyár szellemi atyja mellett látható Sturman Márton, az ózdi gyárat létrehozó Murányi Unió és Rimai Coalitio megteremtője, valamint Volny József, akinek a nevéhez fűzödik a gyár országos vasúti hálózatba való bekapcsolása.
Az állóvitrinekben fényképek, grafikonok, rajzok, eredeti iratok és makettek segítségével látható az 1847 óta működő gyár fejlődése. A vitrinek mellett helyeztük el az 1819-ből származó társládát.
A bányatörténeti installáció tükrözi a XIX. műszaki jellemzőit is. Mellette bányász egyenruhák, relikviák láthatóak.
2. terem:
Az első, üzembe helyezéskori „U” alakú épület makettjével folytatódik a gyártási munkafolyamatokat és tevékenységfejlődést bemutató installációk sora. Itt mutatjuk be a kavaróüzemi gőzpöröly és a háromállványos lupa-hengersor működő kicsinyített mását.
1882-ben, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. létrejöttekor jelentős fejlesztést hajtottak végre a gyárban, a forrasztóüzemnek egy új üzemcsarnokot építettek. A gyárnak ezt az állapotát egy nagyméretű makett szemlélteti.
1872-ig a gyár nem kapcsolódott az országos vasúti hálózatba, mindenféle szállítás szekereken történt. A gyár első, 1872-től üzemelő keskeny nyomtávú szerkocsis gőzmozdonyának modelljét is bemutatjuk, melyek műszaki rajzait is megtekinthetjük.
A vasúthálózat fejlődéstörténetéhez kapcsolódik az úgynevezett „hétesi salakhányó”- és fogaskerekű vasútpálya, a telepre jellemző munkafolyamatokkal bemutató terepasztal is. Bemutatásra kerül két darab önjáró nyersvasüst-szállító kocsi is.
3. terem:
Az installációk segítségével betekintést nyújtunk a vasérc kohósításának észak-magyarországi fejlődés történetébe, a bucakemencétől a nagyolvasztóig. Kiállításunk része egy eredeti, ásatásból származó, árpád-kori bucakemence is. Ehhez kapcsolódik az újmassai vasolvasztó makettje és az egykor mellette üzemelt hámor 1794-es állapotának modell-rekonstrukciója. A nagyolvasztókat 1906-1913 között telepítették Ózdra. Üvegtárlóban a nagyolvasztóműnél használatos nyersanyagok és termékek gyűjteménye látható.
Az első dioráma bemutatja, hogyan nyitották kossal a kohókat 1957-ig. A második a kohó csapolási folyamatát ábrázolja, a harmadik dioráma pedig a forrószél fúvóformacsere műveletét mutatja be.
Állványokon kohó-öntőcsarnoki kéziszerszámot mutatunk be, bábukon pedig a kohászöltözékek fejlődését szemléltetjük, az 1948 előtti és utáni időkből.
1960-ig a kohók adagolása kézi erővel történt, a megrakott csillék tömege 1-1,2 tonna volt. Ennek megszüntetésére gépesítették a kohók adagolását.
A kohászatnak nagy mennyiségű tűzálló téglára volt szüksége, ezeket 1909-től 1920-ig kézi erővel gyártották, a kiállításon az eredeti munkaeszközöket is bemutatjuk, illetve a gépesített folyamat makettjeit.
A szemközti sarokban kapott helyet az 1927-ből származó karos agyagbemérő eszköz, illetve az 1972-ben leállított érctömörítőműből származó kétszelepes porzár, valamint az alapanyagok, termékek vizsgálatához szükséges mikroszkóp.
