„Ózd az a helység, amelynek gyár a belvárosa”
- ezt a központi elhelyezkedést ábrázolja Spannraft Ágoston, „Az ózdi gyártelep 1896” című olaj-tempera festménye.
A gyár építéséhez és a termelés elindításához hozzá értő munkásokat, bányászokat kellett letelepíteni, az 1870-es évektől kezdődően a munkások részére
lakótelepek egész sorát építették fel
viszonylag rövid idő alatt. A munkáskolóniák közül három maketten is látható, valamint az 1905-re felépült ózdi közfürdő. A kolóniai munkások viszonylag zárt közösséget alkottak. Társulati lakásban éltek, kiemelt fizetést kaptak, munkásjóléti intézmények álltak rendelkezésükre.
A jellegzetes ózdi
munkahelyi étkezés formáit eredeti tárgyakkal
mutatjuk be. 1948 után kiépült a gyáron belüli ivóvízhálózat és létrejött a szódavízgyártás is. A melegüzemekben a szódavizet védőitalként kellett biztosítani.
1948 előtt a munkások csak minimális védőfelszerelést kaptak a vállalattól. Saját ruhájukban, kalapjukban, sapkájukban és lábbelijükben dolgoztak. Védőfelszerelésként arcvédő szitát, vállpárnákat, tenyérvédőt kaptak. A talajszint magas hőmérséklete miatt ún. hollandi fapapucsot, lemez- és bőrborítású fapapucsot, fatalpú bakancsot kaptak a gyártól.
A gyári munkához kapcsolódó saját felszereléseken és eszközökön kívül láthatunk még
munkás és vezetői otthonokból származó különböző berendezési és használati tárgyakat
, illetve látható
a gyári igazgatói iroda bútorai és használati tárgyai
a két világháború közötti időszakból.
